Flamencoról 1

Share

A flamencoról mesélek...

1.RÉSZ

Szenvedély, erő, vadság, mégis kecsesség a főbb jellemzője ennek a táncnak, mely a Ibériai félsziget csücskéből, Andalúziából származik. Megjelenését kb a XV. századtól számolják, és napjainkig folyamatosan meghatározza Andalúzia légkörét. Számomra irigylésre méltó, hogy ezzel az izgalmas zenei kultúrával és erre a zenére született gyönyörű tánccal áldotta meg az andalúzokat a sors, kíséri mindennapjaikat, jelen van ünnepeiken: karácsonykor, esküvőn, keresztelőn, temetésen, örömben és bánatban.


Nehéz történelmi háttér fedi azt a tényt, hogy a flamenco pont Andalúziában alakulhatott ki. Az Ibériai félszigeten mindig is átmenő forgalom volt. A kelták i.e. 500-ban érkeztek és keveredtek az ott élő ibériaiakkal, majd görögök jöttek, utánuk a rómaiak, Vizigótok uralkodtak a sötét középkorban, majd 790-ben jöttek a mórok. A flamenco kialakulásáról, megjelenéséről sok teória létezik, de mindenki egyetért abban, hogy a XV. századra tehető, és a cigányok megjelenéséhez köthető.


III. Felipe 1586-ban kihirdette, hogy azok a cigányok, akik Spanyolországban szeretnének maradni, egy számukra elkülönített negyedben kell, hogy lakjanak. Nem használhatták hagyományos ruháikat, saját nevüket, sem pedig saját nyelvüket. .
1800-ban megjelenik az első „népszerű” flamenco énekes: El Planeta. Őt követik: El Fillo, Tío Luis de la Juliana, La Perla stb. Ezzel elkezdődik a flamenco története.
Persze a külföldiek számára elsősorban a tánc a legfontosabb, mert ezt a legkönnyebb átélni, hiszen rendkívüli energiája, gyorsasága mindenkit elkápráztat. Viszont aki komolyabban foglalkozik a flamencoval, az tudja, hogy az ének az elsődleges, és az ének tökéletes ismerete és szeretete nélkül nem lehet jól táncolni avagy gitározni.


Andalúziában mindenki gyermekkorától hallja, látja, éli a flamencot. Többé-kevésb tudnak rá mozogni vagy ritmust ütni. Korán kialakul, ha valaki különlegesen jól énekel vagy táncol, esetleg játszik. Először csak baráti és családi körben teszi ezt, majd később fejlesztheti magát mesterek által. Az andalúz cigányok körében a flamencot övező legnagyobb titkok máig családon belül maradnak, apáról fiúra szállva.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy jelen lehettem egy-egy eseményen, és láthattam a flamenco intim közegben való kibontakozását (duende). Ezt kívülálló nehezen éri el, hiszen sok év és türelem kell hozzá - egyrészt hogy megértse, másrészt hogy befogadják.

 

Megvádolták őket mindenféle bűncselekményekkel, még kannibalizmussal is. Természetesen a cigányok a szegénység hajszolta életben követtek el bűntetteket, elsősorban állatokat loptak, amit eladtak vagy megettek. Ettől függetlenül Andalúziában a cigányság mind a nép, mind pedig az arisztokrácia részéről elismert volt. A felsőréteget elbűvölte az énekek dallamvilága, és a nők elegáns, extravagáns, vad tánca. Sokan támogattak, védtek cigány családokat, megkeresztelték őket, és a keresztelőn adoptálták a gyermekeket (Vargas, Amaya, Heredia, Reyes, Suarez, Ortega stb.)

Tehát egy területen élnek a szegényebb ibérek, mórok és cigányok. Közös tulajdonságuk a nagy nélkülözés, állandó éhség és számkivetettség. Az andalúz népzene, a mórok melizmái és a cigányok ritmusai az évek alatt elvegyülnek, összefonódnak, ezért úgy hívják: andalúz-cigány ének. Kialakul a Cante Jondo melynek az első változata a Toná. A Tonák gitárkíséret nélküli, nagyon mély érzésű dramatikus énekek melyek magyar ember számára csak akkor élvezhetők, ha már megkedvelték a flamenco könnyedebb stílusait mint például a sevillanast a rumbát, vagy a tangót.

A gitár megjelenéséről nincsenek pontos adatok, de a XIX. század elején már jelen van a tánccal együtt. Ének, gitár, tánc, tökéletes összhangban.

Az énekest (cantaor/a) követi a gitáros (tocaor/a). Ha táncos (bailaor/a) is van, akkor az énekessel közösen dominál, de mindketten a gitáros tökéletes játékától függenek. Ha a gitár nem követi őket, akkor felbomlik az összhang.

Külföldiek flamencot a tablaokban láthatnak. Ezek éjszakai helyek, ahol belépőjegy ellenében műsort láthatnak több táncos, gitáros, énekes előadásában, pompás, színes ruhákban. Főként a táncról szólnak, technikailag tökéletes, színvonalas műsorok, de egy hozzáértő számára hiányzik a „duende”.

Barsy Laura