Tánc 2016 FLAMENCO

Tartalomjegyzék
Tánc 2016 FLAMENCO
2. oldal
Minden oldal
Share

Tánc 2016 FLAMENCO


A tanév év összegzéseként a következő gondolatokat osztanám meg a táncórákon tapasztaltakról:

az elmúlt években jelentősen megváltozott a táncot keresők köre, tanulási igénye, elvárása, és időbeni kapacitása.

A flamencót Budapesten az értelmiség azon rétege keresi, akik fogékonyak a mélyebb gondolatokra, szeretik a kihívásokat és szeretnének a zene illetve a mozdulatok által egy kis színt varázsolni a hétköznapokba. A táncóra alkalmat ad a kikapcsolódásra, energetikailag feltölt, egy mesevilágba kalauzol, de mégis a pillanat megélését ajándékozza, hiszen minden mozdulat egy ritmust követ, épp eléggé hangos ahhoz, hogy fegyelmet követeljen, mert a hibák hallatszanak.

Spirituális énünk Andalúziába kerül, és annak ritmusát, mozgás készletét használja, amelyben a zene, illetve a személyem a közvetítő. A mozdulat, a zene, a táncot vezető és a táncot befogadó közt kialakul egy energetikai szál, amely alakítja az óra menetét.

Mindenki mindenkire befolyással van, és mégis mindenki a saját útját járja. Mindenki a saját szintjén tudja megélni a táncot, és a saját lépéseit, mozdulatait korrigálja. Ez egy hosszú folyamat. Az én szerepem, ezeknek az utaknak az összehangolása, melyet tekintetekből, érzésekből, fizikai állapotból, ritmus készségből, adott hangulatokból látok és érzek meg. Van olyan pillanat, amikor azt érzem, hogy a résztvevő meg fogja tudni csinálni az adott lépéskombinációt, csak még nem hiszi el. Olyankor nem engedem, hogy feladja, aztán máskor látom, hogy jobb, ha egy kicsit engedek.