Százezer

Share

Százezer

 

Százezerszer kerestelek

százezerszer kértelek, hogy

figyelj rám.

 

Százezer megkezdett történet és átvirrasztott éjszaka,

százezer  mélység és filozófia

befejezetlen vár.

 

Százezer pohár vörösbor,

százezer lelkes gondolat, de

százezerszer mondtad nekem, most hagyjalak.

 

Százezer ajándék és biztatás (tőled),

százezer séta és beszélgetés

százezer félbehagyott pillanat,

úgy érzem, ennyi épp elég.

 

Százezerszer kértem társaságod,

kívántam törődést, de mindig mondtad az életed most túl nehéz,

majd egyszer, talán ha lenyugszol, visszatérsz.

 

De vajon mi lesz akkor?

Nem tudom, mert utunk kettévált, már

nem fűt az a vágy, mert

elengedtelek és

nem is nagyon gondolok rád.

 

Te vagy,

Én vagyok valamerre mert

LÉTezünk.

 

Nem haragszom rád és hiányod már nem fáj.

Elfogadtam, hogy ajtód felénk bezárva áll.

Kitárul, mikor nyitni tudsz, vagy amikor úgy gondolod…

 

Ez is barátság talán, még

ha nem is kiegyensúlyozott, de

gazdagítja életünk, bár

ami elmúlt elmúlt, így

gondolataim, örömeim

százezerszer másokkal osztom meg ma már.