Tánc 2016 FLAMENCO - Oldal 2

Tartalomjegyzék
Tánc 2016 FLAMENCO
2. oldal
Minden oldal
Share

 

Tíz évvel ezelőtt az óráim fél hatkor kezdődtek, és bőséges jelentkezőkkel voltak telítve, ma délután hétkor kezdünk, és a tanítványaim nagy része az utolsó pillanatban esik be. Túl sok az egy napra eső feladat, túlórák üzleti utak, vagy tréningek. Régen nem kérdeztem, ki mit dolgozik, mert azt gondoltam, hogy a táncterem beosztástól, státusztól független tér kell legyen és nem szerettem volna befolyásolni a hangulatot, csak a lépésekre koncentráltam. De manapság valahogy azt érzem, mindenkinek több figyelemre és interaktivitásra van szüksége.

Ma az emberek többsége azért jön, hogy kicsit lazítson, stresszt oldjon, és aki a flamencót választja biztos, hogy többet szeretne legalább is lelkileg a kondi termek légkörénél. Ma már beszélgetünk arról, ki honnan és nagyjából milyen szándékkal érkezik hozzám, és természetesen mindenkinek örülök, mert úgy gondolom, hogy ebben a pesti őrületben, tiszteletre méltó dolog a nap végén még egy táncórát is beiktatni. Ezt az órát a testi, lelki és szellemi utat keresők adják maguknak, pedig sokszor biztos könnyebb lenne haza rohanni és aludni.

Felismertem, hogy fontos tudnom kik járnak az órákra, mert ha a többség például irodai környezetből jön, akkor több időt szánok a lazító bemelegítésre, strecchingre, miközben olyan zenéket választok, amelyek a hangulatot oldják, átmelegítenek, és a hangsúly szinte végig a stressz oldásán marad. Sokat maradunk egy lépésben, mozdulatban, a váltások is szelídebben történnek. Ha szakmai workshopot tartok, akkor tudom, hogy bele csaphatok a közepébe, és feszíthetem a légkört, mert az edzett táncosok szeretik a kemény órát, keresik a kihívást. Ott viszont a végére hagyok időd arra, hogy a lépéseket, amelyekért a küzdelem folyt (mert ők rendesen küzdenek), elmélyítsük, és begyakoroljuk. A szakmának fontos, hogy haza tudjon vinni valamit, amin tovább dolgozhat.


A heti táncórákon a hangolódás, oldódás, sikerélmény, lépett az első helyre. Ha valaki végig dolgozik egy egész napot, nem biztos, hogy még este is a feszített tempóra vágyik. Persze ez azért nem azt jelenti, hogy unatkozunk, csak annyit, hogy szelídebb eszközökkel dolgozom. Persze azt is fontos tudni, hogy a flamenco művészet, tehát nem helyettesíti sem a sportot, sem a szórakoztatásra irányuló tánc tanfolyamokat, de ezt nyilván mindenki tudja, ha jelentkezik a flamenco foglalkozásra.


 


A módszerem, amit az évek alatt kidolgoztam és adaptáltam, a folyamatos figyelem fenntartás és gyakorlatváltásra alapszik, tehát a különböző gyakorlatokat, tánctechnikai elemeket kb. öt percenként váltogatom, majd minden órán a résztvevőket és az órán érzett energiákat figyelembe véve, az egyikben jobban elmerülünk. Tehát a gyakorlatok váltakoznak, kartechnika, alaplépések, alapkombinációk, forgás, lábtechnika, és amikor úgy érzem, hogy a fókusz kezd lazulni, akkor kiemelek egyet, és azt átnézzük részletesen, letisztogatjuk, és játszva mélyítjük. Azt is tudni kell, hogy a műfaj egyik sajátossága a harsányság, a tűz, és az indulatok megjelenítése, így nyilvánvaló, hogy ezek az érzelmek felszabadulnak az óra alatt, ez mindenkinek a belső megélése, és az alaphangulatot meghatározza.

Mint vezető, ezt az indulatot a legtöbb esetben kihozom a legvisszafogottabb tanítványból is. Az út néha rögös, mert azt lehet igazán tanítani, aki tanulni akar, és érzi, hogy jót akarok neki. Tehát, ha valaki egy frusztrált nap után beesik az órára, és nem sikerül a lépést könnyen elsajátítani, akkor hagyom hogy időt adjon magának és nekem is, és bízom, hogy elhiszi, majd legközelebb sikerülni fog. Van olyan nap amikor azt érzem itt az idő, és akkor ki fogom hozni az eredményt aznap, azért, hogy egy új lépcsőfokra tudjunk lépni . Erre mindenki másképp reagál, de az eredménye ott van azoknál az évek óta elkötelezett tanítványaimnál, akik tudása bemutatható akár itthon, akár a flamenco hazájában. Ehhez a tanulási folyamathoz türelem, kitartás és idő kell, mint minden minőségi dologhoz, tehát küzdeni kell, és ez nem mindig kellemes. Az eredmény hosszútávon egy megtisztulás, amit az óra végére megérez minden résztvevő.

A flamenco nehéz kategória, mind zeneileg, mind fizikailag, ezért nem lehet gyorsan, és vidáman megtanulni. Napjainkban viszont a gyorsaság, a könnyen és felszínesen megszerezhető tudást kínáló tanfolyamok tudnak tömeget megszólítani. Hétvégi tanfolyamok kecsegtetnek oklevél szerzési lehetőséggel mind a tánc mind a spirituális tanulmányok terén, de vajon mit lehet egy hétvége alatt megtanulni?

Tényleg el hisszük, hogy magunkévá tehetünk bármilyen tudást egy hétvége alatt? É s egy hónap alatt?

Én ilyet sosem ígértem, de az ellenkezőjét annál inkább. Kérlek, adj magadnak időt, és bizalmat. Fedezd fel a képességeidet, vagy azt a területet, amelyben van mit fejleszteni, és akkor minden eredményt megünneplünk, de ez hosszú távú játékot jelent, egyben olyan boldogságérzetet, és lelkesedést, ami az egész hétre lendületet ad. Néha jönnek olyan érzések is amelyek nem mindig kellemesek. Ezen mind átmentünk, akik a flamencót választottuk. Emlékszem, annó az akadémián mennyi öröm, és mennyi harag volt bennem, mert volt olyan, hogy az óráról haza menve, semmire sem emlékeztem, akkora mértékű információ és energia ért. A testem sokszor nem akart engedelmeskedni ezért órákig gyakoroltam egy-egy lépést, és a végén még dühösebb lettem. Sokszor abba akartam hagyni, szenvedtem, aztán derült égből csodaként, hirtelen kitisztult valami, és megéreztem az ízét egy-egy dallamnak, lépéskombinációnak, akkor viszont hihetetlen magasra repültem, és úgy éreztem most meg van, nyertem! Egy kis mámor, ami épp elég volt ahhoz, hogy jöjjön a következő pillanat, amiben teljes káosz el tudott uralkodni, és ebben csak a kíváncsiságom, a műfaj iránti szeretetem és az akaratom tartott benn, mert mindig pontosan láttam, meg fogom tudni csinálni, mert meg akarom csinálni. A ritmusképletek teljesen lefoglalták az elmém, és ez a mai napig így van. De amíg az escobillán gondolkozom, nem gondolok másra, lefoglal teljesen, így sok órás tömegközlekedés, vagy várakozás is megfelelő tartalommal töltődik meg. Nem csodálatos? Zenészek értik ezt meg a leginkább.

A flamenco tánc és a zene egyébként is elválaszthatatlan egymástól, mert egy olyan játék van táncos énekes és zenész között, amelyek táplálják, ösztönzik egymást. Ezért is lehet egy olyan tánccsoportot összehangolni, ahol technikailag különböző szintű résztvevők vannak, mert mindenki a saját szintjén dolgozik az adott lépéssel, ezért szoktam mondani, hogy fontos vagy az órákon, és személy szerint  járulsz hozzá az órák hangulatához, bármilyen technikai szinten is vagy.

Ha szereted a flamenco zenét, ha érdekel az erre épülő tánc, ha szereted, a kihívásokat és nem ijedsz meg a nehézségektől, ha bizalmat adsz, hogy ezen az úton vezesselek, nálam a helyed. A csapatom fantasztikus, és jóindulatú. A legtöbb tanítványommal kapcsolatom baráti, programokra megyünk együtt, de nincs kötelező, és elvárt protokoll. Egy sziget a materiális és felszínes világban. Számomra kincs és érték ahol én is tanulok, és nagyszerű, fogékony emberekkel lehetek körülvéve melyet átsző a legrégibb szerelmem, a flamenco.

Barsy Laura