Táncosnő nagymamám

Share

Drága Nagyamám akinek sokat köszönhetek. Vele nőttem fel, mégis nagyon keveset tudok róla sajnos. Szipkából szívta a cigarettát, királynői megjelenése volt idős korában is, és meseanekdotáin keresztül az akkori szürke világ megszinesült elöttem. Ez a generáció nagyon keveset mesélt őszintén magáról, így rengeteg befelyezetlen történet és rejtély maradt ő utána is. Létét mindössze pár fotó és az emlékeim őrzik.

 

Ködös Mesék a Múltból (melyek befolásolják a jelent)

 

Szegény családból származott, ezért fiatalon táncosnőnek szegődött Olaszországba egy vándorszínházba. A társulat neve Balleto di Fronzi volt, nevét a társulat tulajdonosáról kapta, aki egyben a csapat, koreográfusa és rendezője is volt.

A blokkot melyben a nagymamám is szerepelt Le Bambole Ungheresi ( A magyar babák) címmel adták elő.

A társulat folyton utazottaz énekes, tráncos produkciókat helyi színházakban adták elő. Nagymamám mesélte, hogy Fronzi mindenkit személyes figyelemben részesített. A szereplőkel nagyon szigorú volt, még a kimenőkkel is pontosan el kellett számolni,. Nagy figyelmet fordított a színpadi megjelenésre, felhívta figyelmüket a színpadi smink fontosságára. Egy alkalommal saját maga mutatta be a reflektorfényben a natúr megjelenés előnytelenségét, megtanította a szimpadi sminkelést, és büntetésre számíthatott az aki nem tartotta be a szabályokat.

Egyszer Abesszínába utaztak és a vonatot megtámadták a vademberek. Nem tudom mi történt azután, hogy szabadultak meg tőlük, de nekem gyerekként, és még most is nagyon izgalmasnak tűnt elképzelni a jelenetet.

Egy időben egy herceg udvarolt mamának, akiről mindig nagy nosztalgiával mesélt.

Volt egy másik udvarlója, egy híres hajónak a kapitánya, A hajó neve Hudt volt,- később, a 80-as évek elején, a tv.--ben láttunk egy dokumentumfilmet, ennek a hajónak az elsüllyedéséről. itt természetesen a kapitányt is megemlítették, de pont a legérdekesebb résznél lett áramszünet, így ez is a befelezetlen történetek kategóriájába került a mama életében.

A háború kitörése elöl Fronzi a társulatot Amerikába vitte, de a mamám azt mondta nekem, hogy  mikor meglátta a torpedókkal felszerelt hajót nagyon megijedt, és inkább visszajött Magyarországra.

Tulajdonképpen ennyit tudok a professzionális karrierjéről mondani. Keringett egy kósza hír arról, hogy egy időben az Astóriában táncolt, ez gondolom, hogy a 40-es években lehetett, de aki ezt állította már szintén nincs közöttünk. A saját tapasztalatomból tudom, hogy még ma is sok helyen furcsán néznek, és előítélettel kezelnek ha azt mondom táncosnő vagyok, gondolom, abban az időben sem lehetett ez másképp. És bevallom, meg is értem mára, hogy nem mindennapi embereknek tartanak minket, hiszen egy táncos nem csak a színpadon táncol. A mozdulatok, a gondolatok, a világnézet bizony különbözik az átlagembertől, bármely oldalról is közeítünk a témához.

Aki egyszer a csillogást magán érezte, sokkal nehezebben barátkozik meg a szürke hétköznapokkal. A művész mindenhol alkotni kíván, és az elismerésért teljes erejét felhasználja, tapsot kíván, és ezért sokat ad. A Mamám visszatérve kishazánkba nem élt luxusban. Férjhez ment, jött a háború, elvált, volt hogy gyárban dolgozott azért hogy gyemekeit eltartsa, majd elszálltak az évek.  Nem úgy emlékszem rá mint aki boldog lett volna, de a tartása, a megjelenése, a rá irigykedő kortárs szomszédnők tekintete mindig látni engedte, hogy ő a szép táncosnő, akit  színpadon csodáltak.. :)